Határtalanul! - Erdélyi élménybeszámoló

2016-01-18

 

Határtalanul!

Az elmúlt két évben sikeresen pályáztunk a Határtalanul című program keretében egy erdélyi kirándulásra, így újból ellátogathattunk a csíkszeredai testvérosztályunkhoz.
Mind a két alkalommal busszal utaztunk Erdélybe. Az út nagyon fárasztó és hosszú, több mint tíz órás volt. Ennek ellenére jól éreztük magunkat. Beszélgettünk, kártyáztunk, zenét hallgattunk, vagy egyszerűen csak néztünk ki az ablakon, és gyönyörködtünk a táj szépségeiben.


Petőfi-emlékhely, Fehéregyháza

Este érkeztünk meg Csíkszeredára, ahol a testvérosztály várt minket, bár a tavalyi zenés produkció elmaradt, a fogadtatás most is szívélyes volt. Gyorsan megtaláltuk újra a közös hangot.


Márton Áron Gimnázium, Csíkszereda

Érdekes volt megtudni tőlük, milyen ott az élet, milyen magyarként Romániában élni. Megismerhettük az ottani oktatást, és azt is, hogy miben különbözik a miénktől. Ezelőtt még sokan nem jártak Erdélyben, ezért meglepő volt hallani az ottani nyelvjárást, ami sokszor különbözött az itthonitól. Olyan szavakat és szerkezeteket használnak, amiket mi, itt Magyarországon nem.
A szállás elfoglalása után még senki nem akart lefeküdni, inkább kiültünk a folyosóra, vagy átmentünk egymáshoz beszélgetni.
A három nap, amikor nevezetességeket látogattunk meg, nagyon gyorsan eltelt. Minden nap más-más helyen voltunk. Az első évben bejártuk Csíkszeredát, az ottani osztályfőnök, Orbán Zsolt nagyon sok érdekességet mondott el a városról. Még aznap késő délután elsétáltunk Csíksomlyóra, és megnéztük a kegytemplomot.


Csíksomlyó

Másnap megcsodáltuk a Gyilkos-tó és a lélegzetelállító Békás-szoros természeti szépségeit. Nekünk, akik az Alföldön születtek és élnek, szédítő, de egyben lenyűgöző élmény volt a szorosban sétálni.


Békás-szoros

Az utolsó előtti napon az erdélyi osztály a Gyimesekbe szervezett programot. Elmentünk az Ezeréves Határhoz és a Rákóczi-várhoz, majd szekerezés után egy ottani skanzenben töltöttük el a délelőttöt és az ebédet, ami pityókás tokány volt.


Gyimesekben szekerezés

Az idei évben eljutottunk Segesvárra, ahol együtt megnéztük a középkori óratornyot, aztán szabadprogram volt, amely során meg lehetett tekinteni az óvárost és a Drakula Múzeumot. Ezután Székelyudvarhelyre látogattunk el, ahol szinte mindenki beült valahova, és beszélgetett a barátaival, barátnőivel. Útközben megálltunk Nyerges-tetőn, ahol megemlékeztünk a csatában hősi halált halt székelyekről. Kézdivásárhelyen is jártunk, ami a „Babamúzeumáról” és az udvartereiről híres. A „Babamúzeum” hivatalos neve Incze László Céhtörténeti Múzeum. Itt a kézdivásárhelyi céhek történetét mutatják be gazdag képi és tárgyi gyűjteményen keresztül. A „Babamúzeum” nevet, az ott kiállított 240 különböző, erdélyi népviseletbe öltöztetett Zsuzsi és Andris babáról kapta. Ezt a kiállítást is nagyon érdekesnek találtuk. Egyetlen szobában megismerhettük egész Erdély népi viseleteit. Idén is jártunk a Gyimesekben, de ezúttal mozgalmasabb programot szerveztek nekünk. Megmásztuk a helyiek szerint csak egy kis dombocskának nevezett Bagolyvárat. Kimerítő túrát tettünk, de megérte, mert a kilátás szédületes, de egyben bámulatos is volt.

 


Segesvár


Nyerges-tető


„Babamúzeum” – Incze László Céhtörténeti Múzeum


Bagolyvár

Végül elmondhatjuk, hogy az osztály jobban összerázódott a két utazás alatt. Közelebb kerültünk egymáshoz, és nagyon jól éreztük magunkat. Reméljük, még sikerül együtt visszamennünk, hiszen mindenki örök életre szóló élményt szerzett és szerezhet még.

https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/hphotos-prn2/v/t1.0-9/10845986_736727109730123_4416803240651251445_n.jpg?oh=f91d79a31551c0aab5547409894f5f86&oe=5715F802

Osztálykép 2014. december

Klement Enikő és Németh Alexandra

#Határtalanul #Osztálykiránulás