Ballagás 2016

2016-05-10

Iskolánk, a 185 éves Verseghy Ferenc Gimnázium 2015/2016-os tanévének ballagási ünnepségén méltóképpen vettünk búcsút a tizenkettedik évfolyamosoktól. Igazgató úr ballagási beszéde után a végzősöket képviselve Pogány Regina búcsúzott el kedves iskolánktól, a tanároktól és az itt maradó diáktársaktól. Az ünnepélyes zászlóátadást követően a tizenegyedikesek nevében Bencsik Luca köszönt el a ballagóktól.


Tisztelt Tanáraink, Kedves Diáktársaink, Drága Szüleink, Vendégeink!

Elképzelhetetlennek tűnt számunkra, hogy egyszer elérkezik ez a különleges nap az életünkben. Csupán néhány pillanatnak tűnik az a 4 év, amit itt eltöltöttünk. Talán még mi sem hisszük el, hogy a gimnáziumi évek véget értek, s elérkezett a kilencedikben még oly távolinak tűnt megmérettetés, az érettségi.

A héten minden nap búcsúzva jöttem be a kapun, elmerengtem egy-egy tantárgyon, nézegettem az iskolát, mintha fényképeznék a szememmel. Mintha csak most lett volna, amikor 2012 szeptemberében az évnyitón mindenki egy kicsit szorongva nézelődött és kereste a helyét. Majd megjelent Baráth Márta tanárnő és összefogta az osztályunkat. Ezek voltak az első lépések, melyeket, mint középiskolás diákok megtettünk, s elkezdődött az életünk a Verseghy Ferenc Gimnáziumban.

Sok emlék idéződik fel bennem: a rügyavató vicces feladatai, az emlékezetes, nem éppen száraz osztálykirándulások emlékei, a torkos iskolanapok, a szalagavató műsorok és az  ünnepélyes Verseghy bál, ahol már igazi felnőttként szerepelhettünk.

Szinte hihetetlen, hogy ma szólt utoljára a csengőszó nekünk. Várva várt, mégis nehéz nap számunkra a mai. Várva várt, hiszen a mai nap rólunk szól: nekünk állnak kordont az alsóbb évesek, a mi kezünkben gyűlik a sok-sok virág, ma bennünket búcsúztatnak. Nehéz, mivel ezen a napon lezárul életünk egy szakasza. Nagyon vártuk, s csak az utolsó napokban éreztük át igazán, hogy mennyire biztonságban voltunk itt. Otthon voltunk. Ismertük tanáraink szokásait, iskolánk rendjét, tudtuk kihez fordulhatunk segítségét, mit hol találhatunk, kiben bízhatunk, s azt, ebben a nagyhírű 185 éves alma materben minden tudást megkapunk, amire a továbbtanuláshoz szükségünk lesz.

Kedves tizenegyedikesek!

Ti most átveszitek helyünket, s bizonyára arra gondoltok, hogy végre milyen jó, hiszen, ti lesztek a nagyok. Reméljük jó példa voltunk számotokra, és az együtt töltött éveket nem felejtitek el.

Búcsúzunk osztályfőnökeinktől, tanárainktól, az iskola dolgozóitól, iskolatársainktól, a tantermektől és a titkokkal teleírt iskolapadoktól, hálás szívvel köszönetet mondva szüleinknek, hogy segítettek minket ezen az úton.

Leonardo Da Ung soraival búcsúzunk:

„Találkozás és búcsúzás
az élet annyi csak,
Valaki jön, valaki megy,
S az emlék megmarad.”

Pogány Regina, 12.a

 


Kedves ballagó Diáktársaim!

Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy ilyen módon részese lehetek ennek a napnak és a 11. évfolyam diákjai nevében én búcsúzhatok tőletek.

Tudom, hogy a gondolataitok már teljesen a következő megmérettetésen, az érettségi körül járnak. Megértem, hiszen egy év múlva velünk sem lesz ez másképp. Most azonban mégis arra kérlek benneteket, hogy az elkövetkezendő pillanatokban együtt emlékezzünk.

Emlékezzetek vissza iskolátokra, arra a rengeteg szép percre, órára, amelyeket együtt éltetek át itt, ezen falak között.

Emlékeztek még, amikor elsőként beléptetek a Verseghy Ferenc Gimnázium hatalmas kapuján? Biztos vagyok benne, hogy ti is elcsodálkoztatok azon az óriási kilincsen…

Emlékeztek arra, amikor ”kis” elsősként ugyanezen a helyen álltatok és arra gondoltatok, hogy még mennyi időtök van az érettségiig? Milyen lassan fog eltelni ez a négy év? Mintha csak tegnap lett volna.  
Emlékezzetek vissza a rügyavatóra, hiszen az volt az első alkalom, amikor az osztálytársaitokkal összefogtatok, amikor igazán egy osztállyá váltatok.

Gondoljatok vissza az osztálykirándulásokra, a sítáborokra, az iskolanapokra, a felejthetetlen tanár-diák mérkőzésekre, a menzára és a kedves konyhás nénikre.

Emlékeztek, amikor a folyosón sétálva felfedeztetek a tablókon egy-két ismerős arcot, szüleiteket, rokonaitokat, akik szintén itt tanultak?

Nos, jövőre már a ti tablótok is az iskola falát fogja ékesíteni.

Emlékezettek vissza osztálytermeitekre, a képekre, plakátokra, amelyek díszítik őket, illetve az itt eltöltött rengeteg tanórára.

De legfőbbképp emlékezzetek ránk, diáktársaitokra és természetesen tanáraitokra, osztályfőnökeitekre, akiknek nagyon fontos szerepük volt ezekben az években. A feleltetések és a dolgozatok íratása mellett ők voltak azok, akik egyengették az utatokat, törődtek veletek, tanácsokat adtak nektek, segítettek, amiben csak tudtak.

Emlékezzetek rájuk mindig hálásan vissza! Biztosak lehettek benne, hogy ők sem fognak elfelejteni benneteket.

Talán felidéztem bennetek néhány szép emléket, de bizonyára ti még rengeteg mindennel ki tudnátok egészíteni a szavaimat.

Hiszen az elmúlt 4 év során nagyon sok minden történt veletek. Sokat változtatok, mind külsőleg, mind belsőleg. Az iskola falai között szép lassan felnőtté értetek. Pedig amikor idejöttetek, még talán elképzelésetek sem volt arról, hogy mi lesz belőletek, hol fogtok továbbtanulni. Mára pedig itt álltok végzős diákként, és pontosan tudjátok, merre kell mennetek. Van egy álmotok, egy elképzelésetek a jövőről és én tiszta szívből kívánom, hogy valósuljon meg minden, amit elterveztetek.

Az itt maradó diákok nevében sok sikert kívánok Nektek az érettségihez, további tanulmányaitokhoz és az élethez.

Hamvas Béla szavaival búcsúzom tőletek:
„Elbocsátunk Téged is, mint mindenkit: Felelős vagy minden emberért, aki veled él és el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd. ”

Bencsik Luca, 11.c

 


#ballagás