Kajakkal Csehországban

2017-11-15

Zupkó Vanda (9.c) és Nyuli Dóra (12.a) kiváló, dobogós helyezést ért el az Olimpiai Reménységek Nemzetközi Versenyén, amelyet Csehországban, Rasicében rendeztek meg. A versenyen kajakos lányok vehettek részt az egész világból, a mostani versenyre harmincnégy országból jöttek versenyzők.

Hegmann György: Kicsit mesélnél a versenyről?
Nyuli Dóra: Ezt a versenyt minden évben megrendezik a világ különböző országaiban. Magasabb szintű, mint egy Európa-bajnokság, de nem ér fel egy világbajnoksággal.

Hegmann György: Milyenek voltak a viszonyok a versenypályán?
Zupkó Vanda: A versenypálya kiváló volt, csak a szállással voltak problémák, azaz nem fűtöttek, pedig Rasice ilyenkor már eléggé hideg hely…
Ny. D.: Kiválóak, mert ott nem sokkal korábban rendezték meg a férfi kajak-világbajnokságot. A tóról gyönyörű volt a kilátás, Rasice híresen szép hegyes-völgyes vidék. Az indítás nagyon profira sikerült, a pálya nagyon tiszta volt, hínár sehol.

H. Gy.: Milyen versenyszámban indultatok?
Z. V.: Az U17-esek között indultam, vagyis a 2000-ben születettekkel. Az egyik szolnoki társam, Lődi Adrienn volt a párom.
Ny. D.: Két páros számban és egy négyesben, K2-200-on, K2-500-on és a négyesben is 200 méteren versenyeztem.

H. Gy.: Mióta kajakoztok?
Z. V.: Két éve kajakozom, előtte nyolc évig versenyszerűen úsztam.
Ny. D.: Hét éve kajakozom, de sajnos szeptember végén abba kellett hagynom, hogy a tanulásra tudjak koncentrálni.

H. Gy.: Hány napig tartott a verseny?
Z. V.: Háromnapos volt a verseny, de mi csak egy napot versenyeztünk kint Rasicében. Összesen két napot töltöttünk ott.
Ny. D.: Háromnapos, mindennap más távval, az első napon 1000, a második napon 500, a harmadik nap 200 méterrel.

H. Gy.: Az egyes napokon mit csináltatok?
Z. V.: A verseny péntektől vasárnapig tartott. Mi pénteken érkeztünk meg Rasicébe, így ezen a napon nem versenyeztünk. Hajót takarítottunk, gyakoroltunk, és egyeztettük a futam részleteit. A szombatot jelölték ki számunkra versenynapnak. Az előfutamot megnyertük, így nem kellett a középfutamban indulnunk, hanem egyből bejutottunk a döntőbe. A döntő délelőtt kilenckor már véget ért, azután indultunk haza.
Ny. D.: Mindenki a távjának megfelelő napon versenyzett, így én az első napon nem kerültem sorra. Ezen a napon kipróbáltam a pályát, evezgettem, és összeültem a páros és a négyes tagjaival. Szombaton volt az 500, vasárnap pedig lement a 200 páros és a 200 négyes.

H. Gy.: Nehéz volt nem korodbeliekkel versenyezni?
Z. V.: Igen, nehéz volt, éreztük a súlyát annak, hogy idősebbekkel vagyunk. De tudtuk, hogy jól felkészültünk, és sokan azt mondták, hogy a nemzetközi ifi mezőny nem lesz erősebb, mint az itthoni. Itthon jó eredményeket értünk el, úgy gondoltuk, akkor ott se lehet probléma.

H. Gy.: Milyen helyezést értetek el?
Z. V.: Harmadikok lettünk, ami nagyon nagy szó, mi sem gondoltuk volna, hogy ilyen sikerünk lesz. Mi már a nyolcadik helynek is nagyon örültünk volna.
Ny. D.: K2-500-on egy pesti lánnyal megnyertük a versenyszámunkat, a K2-200-at szintén megnyertük a dunaújvárosi párommal, négyesben pedig harmadikok lettünk.

H. Gy.: Szerinted megérte részt venni a versenyen?
Z. V.: Teljes mértékben megérte elmenni, hiszen ez nagyon rangos verseny, szinte olyan, mint egy világbajnokság. Ezzel a versennyel hírnévre tettünk szert, és a szakági vezetők felfigyeltek ránk.
Ny. D.: Szerintem mindenképpen megérte, hiszen egy ilyen nemzetközi versenyen rengeteg élménnyel és tapasztalattal lehettem gazdagabb. Jó volt egy kicsit kiszakadni a komfortzónámból, és más nemzetiségű versenyzőkkel versenyezni. Mivel ez volt az utolsó versenyem, ezért nagyon örülök, hogy ilyen rangos versenyen vehettem részt, és persze az eredményeknek is.

H. Gy.: Köszönöm az interjút! További sok sikert kívánok!

Z. V. és Ny. D.: Köszönjük, hogy részt vehettünk az interjúban.