Túra a Mecsekben

2017-06-01

Már hónapokkal a túra előtt tűkön ülve várta az egész osztály a mecseki kirándulást. Az indulás napján esett az eső, ezért attól tartottunk, hogy végig zuhogni fog, de szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk, s gyönyörű időben tölthettünk el minden percet a Mecsekben.

A panziót, ahol megszálltunk, igazán hangulatosnak és komfortosnak találtuk. A közelben volt a Pécsi-tó is. Az első nap estéjén gyalogtúrára indultunk, s a telihold fénye alatt az egész tavat megkerültük. Másnap reggel 2-4 fős csapatokban indultunk útnak. Kaptunk egy térképet, rajta szöveges eligazítással. Őszintén szólva a csapatommal egy kicsit megijedtünk: vajon hányszor fogunk eltévedni a 22,7 km-es távon…? Voltak közöttünk olyan csapatok, akik ezalatt más tavakat kerültek meg, olyanok, akik végigfutották az előírt szakaszt, olyanok is akadtak, akik kétszer annyi km-t tettek meg mint a többiek, és olyanok is, akik csak később tértek vissza…

Közös élményként valamennyien jól kimerültünk, ám a táj szépsége minden fáradtságunkért kárpótolt minket. Nagyszerű érzés volt eljutni állomásról állomásra, s a végén nagyon büszkék voltunk magunkra, hogy minden félelmünk dacára mégiscsak képesek voltunk tájékozódni. Mikor aztán az utolsó nap délelőtt indulnunk kellett már haza, óriási hiányérzetünk volt, szívesen maradtunk volna tovább is.

Tényleg hatalmas élményként éltem meg ezt a teljesítménytúrát. Köszönjük a kísérőtanároknak a remek hangulatot, és Lapu Béla tanár úrnak a nagyszerű szervezést!