Határtalanul!

2017-10-01

 

A Verseghy Ferenc Gimnázium 11.d osztálya a Határtalanul! pályázatnak köszönhetően immár másodjára látta vendégül a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium XI.A osztályát 2017 szeptember 18-a és 22-e között.

Izgalommal telt készülődés után a vendégeket az iskolánk könyvtárában kis műsorral fogadtuk: vers, ének (iskolánk kamarakórusának köszönhetően), zeneszó és köszöntőbeszédek nyitották meg a két osztály közötti újabb 5 napos találkozást. A pályázat tematikus címének - „A só útján” - értelmezése, indoklása kapcsán a jelenlévők rövid ismertetőt hallhattak Szolnok, a Magyar Királyság sószállításában betöltött kiemelt szerepéről, valamint arról, hogy az értékes ásvány hogyan kötötte össze a két régiót - városunkat és Erdélyt - évszázadokon keresztül. A „vendégváró” szendvicsek és sütemények elfogyasztása után a csíkszeredai csoport elfoglalta szállását a Tiszaligetben.

A második nap délelőttjét Nagykőrösön - elsősorban Arany Jánosra emlékezve - töltötte a csoport: meglátogattuk az „Arany 200” c. interaktív kiállítást, a fókuszban Arany János 7 éves nagykőrösi tanári pályája állt, majd megtekintettük a nemrég átadott Svájci Házat is. Kecskeméten a Cifrapalota és időszakos kiállításainak megtekintése után ebédeltünk, majd a délután hátralevő részében a diákok szabad program keretében ismerkedhettek a „hírös” várossal. A koraesti szolnoki pizzázást követően sokan a Pláza-moziban zárták a napot.

A szerdai nap utaztunk a legtöbbet, hiszen a Dunakanyarba kirándultunk, ahol a célpontjaink Esztergom, Visegrád és Szentendre városai voltak. Lenyűgözött mindenkit Magyarország legnagyobb egyházi és egyben országunk legmagasabb épülete (100 méter), az Esztergomi bazilika. A programok zsúfoltsága nem tette lehetővé, hogy sokat időzzünk a visegrádi várban, mindenesetre a Dunára nyíló, gyönyörű kilátás mellett emlékezetes marad az 1335-ös visegrádi királytalálkozót felelevenítő kiállítás, a panoptikum. Szentendre belvárosában sétálni egy időutazással felérő élmény, így éreztük ezt most is. A kiváló kézműves fagylaltot áruló cukrászdák árnyékában sikerült megtalálni azt az épületet is, amely régebben sóházként funkcionált - a só egyébként ide is Szolnokról érkezett -, melyben jelenleg a Kovács Margit Múzeum működik. A napot szolnoki Evezős csárdában elfogyasztott vacsora zárta.

A legkalandosabbra a csütörtöki nap sikerült. A programok a vízről szóltak, de nem teljesen úgy, ahogy terveztük. Az időjárás sajnos nem kedvezett nekünk és az előre eltervezett programoknak, hiszen egész nap zuhogott az eső. A Holt-Tiszán történő kenuzást kénytelenek voltunk törölni (legalább mindenki nyugodtan bevásárolhatott ajándékokból), a Tiszavárkonyba való hajózást viszont nem adtuk fel. Az egy órás hajóút során magunk elé képzelhettük az egykor szolnoki Tisza-parton álló sóházakat, és Urbán Sándor - a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület megyei elnöke - előadásának köszönhetően a Tisza élővilágáról is sokat megtudhattunk. A várkonyi partraszállás igazán izgalmas volt, a folyó közepéről a szakadó esőben egy kisméretű komp szállította partra az utasokat. A kissé átfázott kirándulókat egy csésze forró tea fogadta a református templomkertben, ahol a délutánt is eltöltötte a társaság. Az íjászatot, kötélverést és Urbán Sándor ismertetőit felvonultató program záróakkordja a Kiss Béla és Szűcs Sándor tanár urak által elkészített ízletes marhapörkölt volt.

A péntek reggeli búcsúzás a csíkszeredaiak szálláshelyén, a Tiszaligetben történt. Türelmetlenül várjuk a két osztály újabb, már negyedik találkozását, ezúttal Csíkszeredán.

 

#Határtalanul