Interjú egy példaképpel

2019-12-01

Iskolánkban már hagyományos őszi program  a pályaorientációs nap, melynek egyik előadója  idén Szász Attila Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró volt. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy interjút készíthettem a neves rendezővel, aki egyébként szolnoki származású, és a nagy múltú Verseghy Ferenc Gimnáziumban kezdte tanulmányait. Elmondása szerint nagyon sok mindent kapott az iskolától, itt kezdett el filmes újságokat lapozgatni, a gimnáziumban  kialakult barátságok a mai napig megmaradtak. Az érettségi után először az IBS-re, (angol nyelvű üzleti főiskola) jelentkezett, ahová fel is vették, majd egy évvel később a Színház- és Filmművészeti Egyetem producer szakos hallgatója lett; a két iskolát együtt végezte.

- A Verseghy után a Színház- és Filmművészeti Egyetemen folytatta tanulmányait. Mesélne arról, hogyan élte meg az egyetem első szemeszterét?

- Gyakorlatilag mindenfélét tanultunk producerként, a filmkészítés teljes folyamatát el kellett sajátítanunk...

- Ki volt az osztályfőnöke, kik tanították?

- Legendás tanáraim voltak. Az osztályfőnököm a híres operatőr és filmrendező, Zsombolyai János volt. Dramaturgiát és forgatókönyvírást Bacsó Pétertől tanultam. Neki hétről hétre jeleneteket kellett írnunk, amelyeket később az órán megbeszéltünk. Órákat adott a legendás rendező, Szabó István; Andy Vajna és Fábri Zoltán is sok mindenre megtanított. Poszler Györgytől irodalomtörténetet tanultam.

-Mi a legfontosabb, amit az egyetemen tanult?

- A filmek nem maguktól születnek, hanem nagyon komoly szervezőmunka van mögöttük.Sok mindent köszönhetek annak, hogy a főiskolán nem csak írással, rendezéssel foglalkoztam, hanem gyakorlati szemléletet is kaptam, amit ma rendezőként száz százalékig kihasználok.

-Mit szeret legjobban a munkájában? Melyik a kedvenc munkafolyamata?

-Nagyon szeretem a forgatást, itt kell a legtöbb emberrel kommunikálni, az egész stáb itt van. A forgatás alapos, hosszú hónapokig tartó előkészületeket igényel. Minden apró lépést előre ki kell találni, de cserébe a forgatás hatalmas élmény lesz. Képesek vagyunk megvalósítani a legvadabb álmainkat. Filmesként sok helyre bejut az ember, oda is, ahová magánemberként nem lenne bejárása. Sosem unatkozom, mindig várom a következő új kalandot.

-Híres filmjei A berni követ, a Félvilág, az Apró mesék. Személyes kedvencem, az Örök tél (2017) c. film nagyon mély érzelmeket képes kiváltani az emberekből. Önt milyen  érzések uralták a forgatás közben? Mit gondol, ha nem egy szerelmi történet állna a film középpontjában, akkor is ekkora hatást ért volna el?

-Az Örök tél nehéz film volt, mivel olyan körülményeket kellett megjelenítenünk, amelyeket igazán elképzelni sem tudtunk.  Apróbb szegmenseket tudtunk megmutatni abból a borzalomból, ami a Szovjetunió kényszermunkatáboraiban történt. Voltak kétségeim azzal kapcsolatban, hogy sikerül-e, egyáltalán lehetséges-e hitelesen ábrázolni ezeket a szörnyűségeket, de a közönség reakciója eloszlatta ezeket. A szerelmi kapcsolat nem kap akkora hangsúlyt, mint az, hogy egy anyát elszakítanak a gyermekétől, akit a táborban töltött négy év alatt csak az a remény tart életben, hogy egyszer majd hazajut a kicsihez. Egy ilyen érzelmi kapcsolat erősebb, mint a szerelmi vonzalom.

-Mit tanácsolna azoknak, akik filmezéssel szeretnének foglalkozni?

- A saját gyerekeimen látom, hogy ez a generáció már bizonyos szempontból sokkal szerencsésebb helyzetben van, mint mi annak idején. Az okostelefonok, a különböző applikációk mindenkinek lehetőséget biztosítanak, hogy kipróbálhassa a filmezést. A legfontosabb a kedv és a türelem, akinek nincs türelme a vágáshoz és egyéb feladatokhoz,annak  nem érdemes foglalkozni vele. Nézni kell sok filmet, jót is, rosszat is. Forgatókönyveket kell olvasni,  szerencsére ma már könnyen találhatunk ilyesmit az interneten. És ha valaki azt érzi, hogy a filmkészítés örömet okoz neki, boldoggá teszi, akkor nincs mese, ezt kell csinálnia.

- Köszönöm a beszélgetést!