Az ELTE Bolyai Kollégium az előző tanévben 9. alkalommal rendezte meg levelezős csapatversenyét. Az egyes fordulók keretein belül különböző természettudományos és informatikai feladatokat kellett megoldanunk, amelyek logikus és kreatív gondolkodásra egyaránt ösztönöztek minket. Az első és második forduló feladatainak megoldásait e-mailben kellett beküldeni, a végső megmérettetésre – ahová a legjobb csapatok juthattak be – pedig személyesen került sor.

A döntőt július 23-25. között rendezték meg a szentendrei Pap-sziget Kemping területén, ahová az iskolát képviselő csapatot (Farkas Viktor Norbert, Siklós Dorina, Tóth Endre Benedek) Pinviczki Rajmond tanár úr kísérte el. Ekkor szembesültünk azzal, hogy a szervezők mind egyetemisták, sejthettük tehát, hogy az ott eltöltött közel három nap javarészt szórakozással fog telni. A szállás elfoglalása után a csapatunk sétára indult ebben a csodálatos városban, aminek a hangulata bizony ránk is átragadt. A Duna partján végighaladva meglátogattuk a felfüggesztett színes esernyőket, majd a közeli téren álló kávézóban tettük tiszteletünket, ahol élőzenét játszottak, még inkább különlegessé téve az itt eltöltött időt. Hamarosan vissza kellett indulnunk, de előbb még képek is készültek, megörökítve az ottlétünket. Az este folyamán ismerkedős programokkal ütöttük el az időt, amelyek közül természetesen nem maradhatott ki a szinte klasszikusnak számító név-alliterációs vagy az igaz-hamis állításos játék sem. Megtudtuk, hogy többek között Békéscsabáról is érkezett csapat, és hogy a mezőnyben végzősök és 10. osztályosok is vannak.

Másnap délelőtt 10 órakor kezdetét vette maga a verseny, ami meglepetésünkre nem a szokványos módon zajlott, hanem sokkal inkább a szórakozásra fókuszálva, a tábor vidám légkörét erősítve. A hat tantárgy mindegyikét egy-egy állomás képviselte, amelyeknél 25 percet kaptunk a feladatok megoldására. Öt perc pihenő után a csapatok váltották egymást, mígnem mindenki körbeért. A résztvevők viszonylag nagy tudás- és tapasztalatbéli különbsége miatt a szervezők igyekeztek olyan feladatokat összeállítani, amelyeket bármely évfolyam tanulói meg tudnak oldani, tehát főként kreativitásra épülőket, de néhány esetben a középiskolában – akár felsőbb évfolyamokon – szerzett tudásra is szükségünk lett volna. Ez a probléma főként a kémiai blokknál jelentkezett, ahol olyan dolgokat kértek számon, amik (a kémiaszakos hallgató állítása szerint) a 12. osztályosok számára is meglehetősen bonyolultak, 9. osztályos ismeretekkel pedig szinte megoldhatatlanok voltak. Biológiából és földrajzból általános tudásra és tapasztalatra kérdeztek rá, míg informatikából az egyik előző fordulóban megismert eljárást alkalmazva kellett a megoldásig eljutni. A matematikai és a fizikai része a versenynek kifejezetten az ötletességre épült. Előbbiben egy alakzat területét kellett meghatározni, emellett egy madzag segítségével, próbálgatással megtalálni bizonyos lehetőségeket, utóbbiban pedig képzeletben űrhajót kellett kilőnünk egy adott helyre, és az ehhez szükséges feltételeket és a lehetséges befolyásoló tényezőket megtalálni.

Ebéd után meglehetősen sok szabadidőnk volt a következő kötött programig, így felfedeztük a kemping nyújtotta lehetőségeket. Sokan a medencét próbálták ki először, mások a röplabdában találtak kikapcsolódást. Később néhányan meglátogattuk a közeli üzletet, hogy előkészítsük a vacsorát. Amikorra visszaérkeztünk, a tábortűz már lobogott, tehát kezdetét is vehette a nyársalás. Egy helyi hölgy felügyelte a tüzet és szolgáltatta a zenét, aki a kisugárzásával példát vetített mindannyiunk elé, hogy hogyan is kell egy igazi tábori estének lezajlania. Nemsokára előkerült néhány társasjáték is, amitől még tovább oldódott a hangulat. Néhány órával később eljött a nap talán legjobban várt eseményének, az eredményhirdetésnek a kezdete. Különlegesen feszültséggel telt, mégis vidám volt a légkör, ahogyan egyesével szólították a csapatokat, türelmetlenül várva, hogy ki mikor kerül sorra. Mindenki részesült jutalomban, ami bolyais tornazsák, bögre, csokoládé és természetesen oklevél volt, a legjobban szereplőket pedig könyvutalvánnyal is díjazták. És amire büszkék vagyunk: csupán két helyezéssel maradtunk le a dobogóról!

Az éjjel fennmaradó részében különféle szituációs játékokban próbálhatták ki magukat a vállalkozó szelleműek, de a nevetés garantált volt mindenki számára, hiszen a leglehetetlenebb helyzetekben láthattuk társainkat. A hosszú nap végén a legtöbben igyekeztünk aludni, csupán néhányan voltak, akik – a fáradtság ellenére – fennmaradtak, hogy az olimpiai játékokat nézzék.

Az utolsó napon a csomagjaink összepakolását követően rövid túrára indultunk a hegyekbe. Utunk fő látványossága a Sas-kövi-barlang volt, amelyről séta közben tájékoztató táblákról és az internetről érdekességeket tudhattunk meg. Az odáig vezető emelkedős útszakasz után kellemes volt újra vízszintes terepen járni, és ehhez az érzéshez sokat hozzáadott a nem sokkal később szemeink elé táruló lélegzetelállító panoráma is. A továbbiakban lejtős és sík részek következtek, és az árnyékban egy félórás pihenőt is közbeiktattunk. Fagylaltozás után újult erővel tértünk vissza a kempingbe. Itt sikerült remekül kihasználni a még fennmaradó egy-két órát: az előző napokon tanult kártya- és a táskák mélyéről előkerült társasjátékok mellett repült az idő. Igyekeztünk kiélvezni az együtt töltött perceket, amíg csak tudtuk, ami nem csoda, hiszen számos barátság született ekkorra.

Túlságosan hamar véget ért ez a kaland, de egy biztos, tele volt emlékezetes pillanatokkal. Tervek szerint a szentendrei csapat a jövőben fog még találkozni, de addig is sokan tartjuk a kapcsolatot egymással. Úgy gondolom, ez méltó lezárása egy ilyen nagyszerű hétvégének.

Felkészítő pedagógusok: Borosné Szlávik Mária (biológia), Kiss Béla (kémia), Lapu Béla (fizika), Pinviczki Rajmond (földrajz) és Tekse Marianna (informatika).

- Siklós Dorina (10.a)