Határtalanul

Határtalanul! 2021 (HAT-19-02-00152)

Vezetőség

Vezetőség Közzétéve:

Határtalanul! 2021 (HAT-19-02-00152)

logo2

logo1

HAT-19-02-0152
2021. október 18-22.

Idén szeptemberben, amikor az osztályfőnökünk elmondta, hogy a tavalyi végzősök félbemaradt Határtalanul! programját mi fejezhetjük be, mindenki nagyon izgatott lett. Később értettük csak meg, hogy ez annyit jelent, hogy fogadhatjuk erdélyi társainkat, de mi nem megyünk. Ez természetesen osztályszintű felháborodást váltott ki. Két hónap elteltével szinte el is feledkeztünk róla, de október 15-én, pénteken Tanárnő ismét emlékeztetett minket rá, és arra is, hogy hétfő délutánra ne csináljunk programot, mert öt óra körül érkeznek hozzánk a vendégeink. Hétfőn már ismét mindenki nyugtalanul várta a délutánt, néhányan a pizzára, mások az új barátokra voltak kíváncsiak. Tehát délután fél ötkor az egész osztály az iskola könyvtárban sorakozott. Hárman még próbáltak a fogadó előadásra, a többiek pedig fel-alá járkáltak és 5 percenként elhangzott egy-egy, „Hol vannak már?” és „Mikor jön a kaja?”-szerű kérdés. Végül másfél órás várakozás után megérkezett a csíkszeredai osztály. Rövid bemutatkozás, pár előadás, és ajándék átadás után (amiknek a fiúk nagyon örültek), megérkezett a pizza, és szabadon ismerkedhettünk. Páran egyből megtalálták a közös hangot, és a hét további részében jó barátságot kötöttek, persze nem mindenkinek ment ilyen könnyen a dolog, de a végére mindenki közvetlenebbül állt hozzá az ismerkedéshez.
Másnap a fél osztály Ópusztaszerre kísérte a vendégeinket, ez 3 órányi buszozást jelentett, ami erősen megviselte sokak fülét és zenei ízlését. Szerencsére épségben megérkezünk a parkhoz, ahol első utunk a Feszty-körképhez vezetett. Engem személy szerint mindig lenyűgöz, hogy képes
valaki egy ilyen monumentális alkotást megálmodni és életre hozni, de a csoportban kevesen érezhették át ezt, az unott fejekből ítélve. A félórás tárlatvezetés után szabadprogramot kaptunk a területen, majd a buszra ismét felszállva Szeged felé indultunk. Útközben a kis gyrososnál mindenki jól érezte magát, és egy kisebb ping-pong bajnokság is szerveződött. Szegedre érve kiderült, hogy alig van időnk a Kárász utca és a Dóm felfedezésére, ennek ellenére mégis sikerült felmásznunk a Dóm egyik tornyába, és megcsodálhattuk a kilátást. Kilenc óra körül értünk haza Szolnokra. 
Szerdán az osztály másik fele mutatta meg erdélyi társainknak Egert. Először a várba mentünk, ahol vezetett bemutatáson vettünk részt, és levittek minket a vár egykori katakombájába. A tárlatvezetés keretében részünk volt fegyverbemutatóban is, ahol a vártnál hangosabbak voltak a lövések. Meséltek nekünk az 1552-es egri ostromról részletesen, és Dobó István csapatának győzelméről is. Pár osztálytársunknak sikerült leszakadnia és eltévedni, de szerencsére hamar előkerültek. A vár után, hogy kipihenjük az izgalmakat, egy kis étteremben elfogyasztottuk az ebédünket, amit közmegegyezés alapján finomnak ítéltünk. Ebéd után a Varázstornyot néztük meg. Itt izgalmas fizikai kísérleteket mutattak nekünk, és régebbi korok távcsöveivel is megismerkedhettünk. Ezután szabadprogramot kapunk, aminek keretén belül sokan vásárolgattak. Valahogy sikerült megint elveszíteni a fiúkat, akik majdnem ott maradtak, de szerencsére időben észrevettük, hogy hiányoznak. Miután előkerültek, ismét buszra szálltunk és elindultunk vissza. Az összességében izgalmas napot, ezúttal is meglepetés vacsorával zártuk, kollégista osztálytársaink nagy örömére. 
Ezzel elérkeztünk az utolsó együtt töltött napunkhoz. Mivel ez volt az őszi szünet előtti napunk az iskolában, így az október 23-ai előadás is erre a napra esett. Az előadás után mind a két osztály összeült, és elkezdtük összeállítani a kahoot-ot. A következő két óránkra, pedig beültek, hogy megnézzék, milyen egy geometria óra. Elmondásuk szerint, kicsit ijesztően hatott, bár kilencedikeseknek ez igazán nem róható fel. Ebéd és koszorúzás után a könyvtárban oldottuk meg a kvízt, amit előző órákon raktunk össze. Szoros verseny után az első helyeken osztálytársaink végeztek. A búcsúztató vacsora a Stage bisztróban volt. Ezúttal mi ajándékoztuk meg a vendégeket. 
Sajnos, az erdélyiek gyorsan elmentek, hogy kötetlenebbül ünnepeljék új barátságukat bizonyos osztálytársainkkal, így csak nyolcan maradtunk és a tanárok. Biztos vagyok benne, hogy mindenki számára emlékezetes este volt.
Hétfőn még egyikőnk se gondolta volna, hogy ilyen jól alakulhat a hetünk. Sikerült maradandó emlékeket szereznünk, melyeken mostanában jót mulatunk, és örömmel tekintünk vissza rájuk. Úgy érzem, az egész osztály nevében mondhatom, hogy szívesen látnánk viszont új barátainkat, és szívesen ismernénk meg az ő városukat, szülőföldjüket, amiről olyan sokat meséltek.

Kovács Sára 11.b osztályos tanuló