Hét nyelven hangzott el ez a mondat október elején a Verseghy Ferenc Gimnáziumban. Majd újabb és újabb szavak, mondatok követték magyarul, franciául, lengyelül, törökül, macedónul és albánul, illetve elsősorban angolul. Ez ugyanis a munkanyelve annak a nemzetközi együttműködési projektnek, amelyben iskolánk is részt vesz 2018 szeptembere és 2020 júniusa között.

Az Erasmus+ program teszi lehetővé számunkra, hogy Európa különböző országaiba utaztathassuk a verseghyseket, akik így különleges helyekre juthatnak el, miközben „élesben” tapasztalhatják meg, hogyan használják az angolt közvetítő nyelvként, olyanokkal, akiknek nem anyanyelvük. Jártunk már Törökországban, Franciaországban, Lengyelországban, jövő március végén pedig az észak-macedóniai mobilitás következik.

A magyarországi mobilitást október 7-én hétfőn reggel Pogány Gyula igazgató úr nyitotta meg az iskola könyvtárában. Ugyanitt nyílt meg az öt ország öt iskolájában rendezett fotópályázatok nyertes alkotásaiból készült kiállítás is. A fényképek témája ugyancsak a tolerancia, a kiállítás pedig jelenleg a földszinten, az orvosi szoba előtti térben tekinthető meg. Miután fogadtak minket a városházán, a tanulók órákat látogattak és várost néztek, majd visszatértek az iskolába, ahol kezdetét vette a közös munkára való felkészülés.

A projekthez tartozott az is, hogy vendégül láthattuk Dr. Zalka Csenge nemzetközi mesemondót, a Világszép Alapítvány munkatársát, akinek szakterülete a népmese, valamint a szerepjáték. Három népmesét mondott el angol nyelven, úgy, hogy az angolul kevésbé tudók is értsék, és az angolul jobban tudók is élvezhessék. A világ három különböző tájáról érkezett három mese témája a megbékélés, az együttműködés és a segítségnyújtás volt. A tanulókat már jó előre öt csoportba osztottuk úgy, hogy egy csoportban legfeljebb két ember beszélje ugyanazt a nyelvet, a népmesék meghallgatása után pedig a meseszövegekhez kapcsolódó feladatokat kaptak a csoportok. A feladatokat csak megfelelő kommunikációval és hatékony együttműködéssel tudták megoldani. Aznap, azaz hétfőn, majd szerdán és pénteken dolgoztak együtt, hogy minden csoport megalkothasson egy házat, egy madarat és egy hidat. Ezekhez csak a kapott anyagokat (karton- és krepp-papírt, ragasztót, hungarocellt, zsinórt, festéket, rafiát stb.) és a saját kreativitásukat használhatták fel. Az eredmény mindenkit lenyűgözött. A projekttermékekből szintén kiállítás készül majd.
Nemcsak munkával töltötték a magyarországi mobilitás idejét a diákok, hanem kirándulással is. Kedden Budapestre, szerdán a NEFAG-hoz és a martfűi strandra, csütörtökön Ópusztaszerre és Szegedre kísértük el vendégeinket. Minden helyen tartalmas programok várták őket. Így a külföldi vendégek mélyebben is megismerkedhettek mind a magyar kultúrával, mind Szolnok környékével.

A hetet a nyelvnek, a zenének és a táncnak szentelt rendezvényekkel zártuk péntek délután. Először csak szavanként próbálgattak egymás nyelvén megszólalni a diákok. Ezután mind az öt ország képviselői bemutatták egy-egy jellegzetes dalukat, amelyeknek egy-egy részletét meg is tanították a többieknek, miközben kivetítőn olvashattuk az eredeti nyelvű szöveget is, illetve annak angol nyelvű nyersfordítását is. (Észak-Macedóniából egyaránt érkeztek albán és macedón anyanyelvű diákok, így két dalt is meghallgathattunk a csoport előadásában.) A közös éneklést néptáncbemutató és táncház követte. Ez pihenést is, feloldódást is adott nekünk az egész hét elfoglaltságai után.

Az, hogy a vendégtanulók magyar családoknál laktak, és vegyes csoportokban kellett dolgozniuk, új barátságokat teremtett, és közelebb hozta egymáshoz a kultúrákat. Adódtak ugyan (elsősorban nyelvi) nehézségek, ezek azonban remélhetőleg tovább fogják motiválni a diákokat arra, hogy folyamatosan fejlesszék nyelvi készségeiket.

Nagyon örülök, hogy az Erasmus+ program (és magyarországi képviselője, a Tempus Közalapítvány) jóvoltából ilyen élményekben lehetett részük a Verseghy Ferenc Gimnázium tanulóinak. Nem egyet közülük én is új oldaláról ismerhettem meg most, hogy új közegben kellett együtt dolgoznom velük. Köszönöm az ő segítségüket és kollégáim együttműködését. Ez a hét igazi csapatmunka volt.