Iskolánk számos osztálya kapott már lehetőséget, hogy a Határtalanul! programnak köszönhetően Erdélybe kirándulhasson. Az azonban most először fordult elő, hogy Kárpátaljára is eljuthatott egy csapat, mégpedig a teljes 11.c osztály.

Pályázatunk címe („Hidak a Tiszán”) a vallás összekötő erejére utalt. Utazásunk célja nem egyszerűen az volt, hogy a tanulók megismerkedjenek a térség kultúrájával, illetve az Ukrajnában élő magyarság helyzetével, hanem ezen belül konkrétan az, hogy minél többet megtudjanak a különböző felekezetek szerepéről Kárpátalja életében.

Tákos (még a határon innen), Técső, Huszt és Visk (a határon túl) templomainak segítségével ismerkedtünk a református egyház intézményeivel. A tákosi „mezítlábas Notre Dame” bizonyult utunk egyik legnépszerűbb állomásának, az állatövi csillagképeket ábrázoló kazettás mennyezetével. Itt tudhatták meg azt is a tanulók, hogyan készül és mire jó a paticsfal, tehát nemcsak egyház- és művészettörténeti, hanem néprajzi ismereteket is szerezhettek. Técső és Huszt templomában két teljesen különböző egyéniségű lelkész előadását hallgattuk meg, amelyekből nemcsak a kárpátaljai református közösségek, hanem általában a kárpátaljai magyar nyelvet beszélő közösségek helyzetéről, történelméről, nehézségeiről is képet kaptunk.

Sztavnye falu kis görögkeleti temploma a pravoszláv egyház mai híveinek mindennapi életével ismertette meg a tanulókat. A Munkács részének számító Csernek-hegyre is ellátogattunk. Az itteni bazilita görögkeleti női kolostort ugyan csak kívülről tekinthette meg az osztály. A székesegyházban azonban éppen istentisztelet folyt, amikor odaérkeztünk, így (a kellő tisztelet megadásával) beléphettek, és olyan tapasztalatban lehetett részük, amilyenben korábban egyiküknek sem.

Nagyon sajátos a kárpátaljai görögkatolikus egyház helyzete. Amellett, hogy a nyugati és a keleti egyház között mintegy „köztes” helyzetet képvisel – és ennek megfelelő nehézségekkel kellett megküzdenie az elmúlt évszázadok során –, ráadásul még több kisebbségben élő ukrajnai nemzetiség identitásához is szorosan hozzátartozik. A görögkatolikus vallású magyarok és ruszinok kultúrájának megőrzését segíti az, ha gyakorolhatják a vallásukat, illetve a kultúrájuk elveszésével fenyeget, ha a szabad vallásgyakorlást ellehetetlenítik. A világörökség részének számító uzsoki fatemplomba sajnos önhibánkon kívül nem juthattunk be. A viharosi Szent Mihály-templomot tekinthettük meg helyette. A munkácsi Csernek-hegyre részben azért látogattunk el, mert ott alapították a felekezetet a XVII. században. Az ungvári görögkatolikus székesegyházban pedig egészen különleges élményben részesülhettünk: találkoztunk Romzsa Tódor (1911-1947) boldoggá avatott görögkatolikus püspök és vértanú személyi titkárának lányával, aki a történelem élő tanújaként mesélt nekünk a ruszin államról és a negyvenes évek tragikus eseményeiről.

A római katolikus egyházat programunkban testvériskolánk, a munkácsi Szent István Líceum képviselte. Nemcsak az iskola működésébe tekinthettünk be, hanem az iskola egyik osztályát is magunkkal vittük viharosi kirándulásunkra, így a tanulók között új barátságok alakulhattak ki. Kristofori Olga igazgató asszony beszéde a kárpátaljai magyarság, azon belül a római katolikus vallású magyarság nehéz helyzetére világított rá. A nyelv és az identitás kapcsolata élő probléma a határon túli magyar lakta területeken. Az iskola egyik tanára, Dalida Dániel a program lebonyolításában is segített.

Nemcsak az egyházak történetéhez kötődő, hanem tágabb értelemben történelminek számító emlékhelyekre is eljutottunk. A munkácsi és az ungvári vár, az Uzsoki-hágó vagy a tiszaszőlősi emlékmű a magyar történelem különböző korszakait elevenítette fel a tanulók számára. A Csernek-hegyen az 1848-49-es szabadságharc egyik csatájának helyszínét is megtekinthették. Igazi nagy élmény lett volna, ha a Vereckei-hágóhoz is eljutunk, ez azonban az útviszonyok miatt sajnos lehetetlennek bizonyult.

Összességében tapasztalatokban gazdag, tanulságos kirándulást tudhatunk magunk mögött. A tanulók tárgyi tudása gyarapodott, illetve a közvetlen élmények hozzájárultak ahhoz is, hogy a tárgyi tudás használható tudássá váljon. Történelmi, egyház- és művészettörténeti, néprajzi, nyelvészeti, kulturális ismereteket egyaránt szerezhettek. A testvériskola diákjaival közelebbről is megismerkedtek, többekkel összebarátkoztak. A két iskola között hosszú távú kapcsolat van kibontakozóban. Ráadásul a magyarországi osztályközösség újraszerveződésében is hatékony segítséget nyújtott a program: az idei tanévben újonnan érkezett tanulók könnyebben be tudtak illeszkedni az osztály életébe így, hogy röviddel a tanév eleje után már közös kiránduláson vehettek részt.