9.a osztály erdélyi kirándulása (2021.09.27- 10.01)

A szeptember 27-ei héten egy felejthetetlen élményben lehetett részünk. Kilencedikesként pár héttel a tanévnyitó után lehetőség nyílt arra, hogy Erdélybe utazzunk az osztállyal a „Dunának, Oltnak egy a hangja” program keretében. Az első nap nagy része utazással és várakozással telt el. Mielőtt megérkeztünk volna,megálltunk Farkaslakán is, ahol sokaknak az emlékmű mellett egy kis pulikutya is felkeltette az érdeklődését.

 Miután megérkeztünk Csíkszeredára, találkozhattunk a Márton Áron Főgimnázium 12-es természettudományi tagozat diákjaival, azaz a testvérosztályunkkal. Bemutatták iskolájukat és annak történetét, majd meghívtak egy pizzázásra. Az elköszönést követően kimenőt kaptunk, hogy szétnézzünk a városban. A szállásra visszaérve sokat beszélgettünk egymással, ami egy jó osztályközösség formálását segítette.

Az ezt követő napon Csíksomlyóra látogattunk el, ahol megcsodálhattuk a magyarság egyik legnagyobb zarándokhelyét, a csíksomlyói kegytemplomot. Az épület középpontjában a világ legnagyobb kegyszobra áll. A 2,27 m Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló műalkotás világhírű, és számos legenda fűződik történetéhez. Miután megcsodáltuk az építményt, utunk a  Nyeregbe vezetett. Egy rövid túra után felértünk a hegyre, ahol újabb információkkal lettünk gazdagabbak. A nap további részében megnézhettük a Mikó várat, a Gelencében található Szent László freskókat és a Nyerges-tetőt.

A szerdai napon elindultunk Brassó felé. Még mielőtt megérkeztünk volna, megálltunk Prázsmáron, ahol a az erődtemplomot tekinthettünk meg. Érkezésünkkor bemutatták a templomot és történetét, majd mindenki csapatokba verődött és felfedezte az erőd falát és menedékszobáit. A 15. századi épület sok lenyűgöző és figyelemre méltó dolgot tartogatott számunkra. Brassóba érve még kaptunk egy kis időt, hogy önállóan is felfedezhessük a város szépségeit.

Csütörtökön felsétáltunk a Peles kastélyhoz, Erdély egyik legszebb látnivalójához. Mielőtt körbenéztünk a kastély belsejében, egy barátságos és meglehetően éhes cicával találkoztunk, majd megcsodáltunk a kastély gazdagul berendezett termeit. A kastély meglátogatása után megebédeltünk, majd megcsodáltuk a közeli templom szobrait és festményeit.

Majd végül péntek reggel megkezdtük utunk Magyarország felé.

Készítette: Tverdota Gréta, Varga Réka, Süveges Anna, Csajbók Barnabás, Erdős Zsombor

Peles Kastély

 Szeptember 30-án Erdélyben ellátogattunk a Peles kastélyba, a román királyi család nyári rezidenciájára. Ez egy neoreneszánsz stílusú építmény, ami ma múzeumként működik. Sinaia településen található a Déli-Kárpátok vonulatában, a Prahova folyó völgyében. Elhelyezkedéséből adódóan magas helyen fekszik, ezért sokat kellett felfelé sétálnunk egy hosszú meredek úton. A fenti kilátás gyönyörű, és a kastély maga is lenyűgöző volt. Amikor felértünk, mindenkinek volt ideje szétnézni a kastély előtti területen és a hozzá tartozó kertben, amíg a jegyeket vártuk a bejutáshoz. Sokan képeket csináltak a tájról, a rezidenciáról és beszélgettek a másikkal. Néhányan még cicasimogatásban is részt tudtak venni. A kert tele volt régies stílusú szobrokkal, növényekkel és számos sétálásra alkalmas hellyel.  Ahogy megkaptuk a belépőjegyeket, elindultunk megnézni a kastély belső pompáját is. Belülről is hasonlóan szép volt az épület, de még részletesebben kidolgozott elemeket és bútorokat láthattunk. Mindenhol faanyag és mesés tapéta borította a falakat. A sok díszes helyiség közül a királyi könyvtár és a díszterem volt a legszebb. Egy dolog volt csak lehangoló, hogy bent nem volt megengedett a fotózás. Miután végigjártuk a termeket és egyéb szobákat, az időjárás naposról borultra változott, így nem volt kellemes a kintlét a vékony öltözék miatt. Egy kis várakozás és malőr után, átmentünk a rezidencia egy kisebb melléképületébe, ahol szintén szétnéztünk. Az ottlét már nem tartott olyan sokáig, mint az előző helyen, de bent sok ízléses szoba és terem fogadott minket. Kevésbé volt egységes az elrendezés, viszont önmagában így is szép volt. A hosszúra elnyúlt látogatás után elindultunk a buszhoz. Lefele már szerencsére könnyebbnek ígérkezett az út. Összességében mindenkinek tetszett a kastély, és élvezte az ott eltelt időt.

Csíksomlyó

„Csíksomlyó az átlag kolostorok felett
áll. Kegyeletre gerjeszt, vonzó hatást
gyakorol, benső indításra kelt puszta
létében is. Százezrekre gyakorol élő
benyomást ösztönösen érzett erejével
is. Mérhetetlen egyedi és kizárólagos
közös értékeket hordoz Csíksomlyó
léte és története magában.”

– P. Benedek Fidél: Csíksomlyó

Csíksomlyó egykor önálló község, 1995 óta Csíkszereda településrésze, Romániában, Hargita megyében található. A katolikus vallású székelyek híres Mária-kegyhelye, búcsújáróhelye és szellemi életének több évszázados központja. Minden pünkösdkor itt zajlik a híres csíksomlyói búcsú.

A települést 1335-ben Sumlov néven említik először. Az egykori csíksomlyói gótikus templomot 1442 és 1448 között ferencesek építették Hunyadi János marosszentimrei győzelmének emlékére, a Sarlós Boldogasszony tiszteletére. 1530-ban és 1649-ben kápolnát építenek hozzá.
1553-ban, 1601-ben, 1661-ben, 1694-ben és 1705-ben ellenséges hadak dúlták fel. A súlyosan megrongált templomot 1802-ben le kellett bontani. A mai kegytemplomot 1802 és 1824 között építették barokk stílusban, belső berendezésének kialakítása 72 évig tartott.

A csíksomlyói kegytemplom és kolostor a magyarság egyik legnagyobb zarándokhelye és kultúrtörténeti emléke. Az új barokk templomot Konstantin Schmidt építész tervei szerint 1804-ben kezdték építeni. A homlokzaton álló Mária-szobor 1837-ben készült réz-ötvösmunka, Rothenbacher brassói ötvösmester alkotása. A templomot 1876. augusztus 20-án Fogarasy Mihály erdélyi püspök szentelte fel.
A templom berendezését nagyrészt Papp Miklós brassói festő és szobrász készítette. Az oltárok közül Szent Ferenc oltárképét 1838-ban Csűrös József kolozsvári festő festette. A Szent Anna-oltárt Papp Miklós festette 1839-ben, csakúgy, mint a Keresztelő Szent János-oltárt 1840-ben. A Szent Antal-oltár mai képét 1931-ben Szopos Sándor kolozsvári festő festette, miután az eredeti képet a sófalvai kápolnának adták. A Szent Erzsébet-oltárképe 1938-ban készült, miután az eredeti, Loyolai Szent Ignácot ábrázoló képet a kórusba vitték fel.
A felső Szent Julianna és az alsó "Az utolsó vacsora" kép is Papp Miklós alkotása. A szószéket ugyancsak Papp Miklós készítette 1875-ben.
A főoltár mögötti hátteret már 1848-ban megfestették, maga az oltár azonban csak 1876-ban készült el. A kegyszobor két oldalán álló Szent István király és Szent László szobrok 1905-ben a tiroli Grödenben készültek Jozef Runggaldier műhelyében. A Szent Antal és Szent József szobrot 1938-ban Vágó Gábor készítette. A kórus alá falazták be Mikes Kelemen háromszéki főkapitány 1686-os síremlékét. Az előcsarnokban levő márványtáblák a rendház nagyjainak emlékét őrzik.
Az orgonát 1931-ben a temesvári Wegenstein Lipót és Fiai Orgonagyár építette, 2824 síppal Erdély legszebb orgonái közé tartozik.
A templom alatti kripta 1732-ben készült, 1838-ban a templom építésével egyidejűleg bővítették. A ferencesek mellett számos világi hívő is nyugszik itt.
A Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló kegyszobor a templom legértékesebb része. A hársfából faragott alkotás 1515 és 1520 körül készülhetett reneszánsz stílusban. 2,27 m magasságával a világon ismert kegyszobrok legnagyobbika, alkotója nem ismert. A Napba öltözött asszonyt ábrázolja, lába alatt a holdsarló, feje körül 12 csillagból álló csillagkoszorú, fején koronával, jobb kezében jogarral, balján a Megváltót tartja. Ez a kegyszobor a Mária-zarándoklatok központja.

A kereszténység elterjedése óta pedig a búcsújárás szokása alakult ki. A keresztény országokban ezek a csomópontok az idő múlásával másodlagos hangsúlyt kaptak, elsődleges maradt a templomi istentisztelet. A szentek ereklyéi körüli tisztelet inkább a múlté maradt, a csodás események helyén bontakozott ki sokszor a kegyhelyek kialakulása.
A történelmi Magyarország területén lévő magyar vonatkozású katolikus kegyhelyek szinte kivétel nélkül Mária tiszteletén alapulnak.
 

A Mária-kegyhelyek a Mária-tisztelet kiváltságos helyei. Olyan katolikus vagy ortodox kereszténység által elismert búcsújáró hely, ahol csodatévő Mária-képet vagy Mária-szobrot tisztelnek vagy a jelenéssel kapcsolatos tárgyat. Ezeknek tiszteletére sok esetben templomot építettek, illetve a zarándoklatokhoz alkalmas tereket alakítottak ki. Újabb jelenségként Szűz Máriának előbb szobrokat majd legújabban óriásszobrokat állítanak.
 

A csíksomlyói búcsú a székelyek középkori eredetű fogadalmi zarándoklata, amely 1990-től kezdődően mára már az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé vált. A magyar katolikus és keresztény hívők által minden év pünkösdjén, több százezer résztvevő jelenlétében megtartott búcsú az erdélyi Csíksomlyó kegytemplomában és szabadtéri szentmise a közeli Kissomlyó-hegy és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben.

Az osztálynak volt szerencséje eljutni a kegytemplomba és a szabadtéri szentmise helyére is.
A kegytemplomban körülbelül fél órán át nézelődhetünk és készíthetünk képeket. Ezután felsétáltunk a Kissomlyó-hegy és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregbe. A séta közbeni hirtelen szintmagasságváltozás pár embernek sajnos akadályt jelentet, így nem mindenki jutott fel a szentmise helyére. A séta közben a tanárok végig azzal ijesztgettek minket, hogy medvék fognak ránk támadni. Ebből kifolyólag az osztállyal szinte az egész felfelé vezető úton arról beszéltünk, hogyan lehet elmenekülni a medvék elől. Továbbá arról, hogy ha nekünk oda sétálni kellett, akkor a pápának miért nem.

Készítette:Gulyás Berta, Matajsz Etelka Hanna, Ponyokai Petra, Rőczey Zoltán Kolos

Mikó-vár

Információk:

• Romániában található (Csíkszereda)
• Épült: 1623-1631
• Stílusa: neoreneszánsz: historizmus (utánzás, újjáélesztés) azon fajtája, mely a reneszánsz stíluselemeit alkalmazza vagy utánozza
• Jelenlegi funkció: múzeum, könyvtár stb.
• Régebbi funkció: intézmények, hivatalok működtetése, katonaság
• Alakja: szabályos alaprajzú ó-olaszbástyás várkastély
• Csíkszereda egyik legfontosabb nevezetessége àműemlék
• Az épület tervezője: Giacomo Resti (valószínűleg)
• 1661 okt. 21: Ali temesvári pasa török és tatár csapatai betörtekàelfoglalták, felégették a váratàújjáépítés:1714-1716

forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Mik%C3%B3-v%C3%A1r

Programok:

• Tejes film: tejföl, túró és vajkészítés
• Kutas film: a kútban talált leletek eredete
• Vacsorás film: az időszak étkezési szokásait mutatja be
• fegyverterem
• kommunizmus időszaka kiállítás

Készítette: Joó Zoltán Erik, Lévai Bálint, Nagy-György Zoltán, Király Lili, Kalapács Boglárka

Brassó

Az erdélyi út egyik utolsó állomása Brassó városa volt.

A város területén a honfoglalás előtt egy népes bolgár település állhatott. Nevét a Szent István által építtetett Brassovina nevű várról kapta (1211).

Brassót egykor védőfal vette körül, melynek maradványai a mai napig megtalálhatóak.

A települést számos ostrom érte az évek során.

1285-ben a tatárok gyújtották fel, 1529-ben a törökök szállták meg, 1688-ban pedig az osztrákok ostromolták a várost.

1689-ben Antonio Caraffa felgyújtotta a várost, a híres Fekete templom falai azóta feketék.

A 19. században Brassó nagy fejlődésen ment keresztül.

Épült többek között távíróvonal, vasútvonal, telefonközpont, illetve villamosvonal is a városban.

A 20. század döcögős közepe (amerikai repülők bombázása) után ismét fejlődésnek lendült a város.

Megépült a városközpontban található Drámai Színház, megalakult az első brassói egyetem.

Az 1980-as években zavargások, valamint forradalom tört ki a kommunista rezsim ellen, melyek számtalan halálos áldozatot és sebesültet követeltek.

Na de ennyi elég is Brassó történelméről, a legfontosabb most az utazás.

Az egész brassói kalandozás ott kezdődött, hogy a buszról leszállva elsősorban az előre lefoglalt étterembe mentünk.

A kirándulás során a város főterén lettünk szabadon eresztve, ahol a szökőkút és a galambok áradata már alapból is egy kecsegtető látványt nyújtott. Innen indult mindenki, amerre akart.

Egy szabály volt, mindenki legalább 1, de ha tudott, több emberrel járja a várost.

Néhányan a tér környékén maradtak, míg mások szétszéledtek.

Volt, aki a közeli boltokba ment nézelődni, vagy beült egy kávézóba.

Egyeseket viszont inkább a nevezetességek érdekeltek.

A legközelebbi ilyen cél volt a már fent is említett Fekete templom, amelynek mind külseje, mind belseje visszafogott, mégis hatalmas, és lélegzetelállító volt. A tágas benti részben foglalt helyet a hatalmas orgona, és számos szobor.

A nem messze magasodó hegyre egy libegő vezetett fel, ahol gyönyörű panoráma tárulhatott volna elénk, azonban a borsos árnak, és idő hiányának köszönhetően, erre nem kerülhetett sor.  De a Fekete templom mellől pont látni lehetett a hegy tetején ékeskedő “Brasov”, azaz Brassó feliratot.

 Mikor lejárt az idő, a széles sétálóutcákon keresztül mindenki visszament a kiindulási ponthoz, a szökőkúthoz, majd innen együtt visszasétáltunk a buszhoz.

Brassó városába ezen kívül még az utolsó előtti napon is ellátogattunk, és mindenki megnézhette azt, amit először nem állt módjában szemügyre venni.

Ezután elmentünk vásárolni egy hatalmas bevásárlóközpontba,

ahol mindenki vehetett magának valamit a hazafelé vezető útra.