2024. május 24-én és 25-én Spanyolországban Valencia adott otthont a Junior és Felnőtt Shinkyokushin Karate Európa Bajnokságnak, ahol 23 ország legjobbjai között szerepelt iskolánk 11.a osztályos tanulója, Ponyokai Petra is, aki a legjobb 15 között végzett. Vele készítettem interjút, az Európa Bajnokságra való felkészülésről és az ott szerzett élményeiről.

- Már tavaly is sikeres kvalifikáció eredményeképp vettél részt ezen a rangos megmérettetésen és képviselted hazánkat. Milyen élményekkel gazdagodtál a második Európa Bajnokságod és az arra való felkészülésed során?

- Számtalan élménnyel gazdagodtam, rengeteg új tapasztalatot szereztem és sokat fejlődtem nemcsak technikailag, hanem erőben és állóképességben is. Leírhatatlan érzés volt képviselni Magyarországot, Szolnokot, az iskolát és a dojomat, a Magna dojot. Nagyon jó érzéssel töltött el a sok támogatás, amit kaptam.

- Mennyivel érezted nehezebbnek vagy könnyebbnek az idei versenyt és mezőnyt?

- A tavalyi EB volt az első nagyobb megmérettetésem ebben a sportágban, ezért még ismeretlen volt számomra ez az egész. Ráadásul eggyel fentebbi súlycsoportban indultam, mint amiben versenyeztem és a felkészülésre is kevesebb időm volt.

- Ilyen szempontból az idei könnyebb volt, hiszen már rendelkeztem valamennyi tapasztalattal és a felkészülésre is több idő jutott. A mezőnyt tekintve, azt mondanám, hogy az idei volt a nehezebb. A tavalyi EB bajnokkal, egy ukrán lánnyal sorsoltak össze. A küzdelem során egyikünk sem kapott wazarit, sem ippont, de a végső hajrában az ukrán lányt látták jobbnak, így bírói döntéssel ő jutott tovább a legjobb 8 közé.

- Mióta sportolsz, és miért erre a sportágra esett a választásod?

- A sport mindig is az életem szerves része volt. Már 4 éves korom óta sportolok, több sportágat is kipróbáltam, ezekben is sokat versenyeztem, de igazán egyikben sem találtam meg önmagamat. Édesapám karatézni járt és mindig mondogatta nekem, hogy milyen jó ez a sport, menjek le vele edzésre. Persze, 10 éves fejjel eszem ágában sem volt lemenni, hiszen én is azt gondoltam -mint nagyon sokan-, hogy a karate fiúknak való és nem lányos sport. Aztán, 12 évesen egy nap végül mégis úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt. Az első edzésre félve mentem le, de azután alig vártam a következőt. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy kipróbáltam a kyokushin karatét és azóta is szerelem első látásra. Ennek már 6 éve.

- Mire tanított téged ez a sportág?

- Fegyelemre, figyelemre, kitartásra és türelemre nevelt. Megtanított nyerni és veszíteni, a kudarcok kezelésére, arra, hogy mindig minden helyzetből fel kell állni és sohasem szabad feladni. A koncentrációm és a memóriám jelentősen javult, melynek nagy hasznát veszem a tanulás és a mindennapok során. Csapatmunkára is tanított, hiszen igazából csapatban dolgozunk. Végül, de nem utolsósorban a legfontosabbként az önvédelmet említeném meg.

- Mennyiben nehezítette mindennapjaidat a versenyre való felkészülés? Az iskola mellett a karatén kívül még lövészettel is foglalkozol versenyszerűen.

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nehezítette meg napjaimat a versenysport. Rendkívül kemény volt az elmúlt időszak. Minden nap több órát foglalkoztam edzéssel, emellett a lövészetet és a tanulást sem hanyagolhattam el, hiszen a 11. osztályos jegyek már beszámítanak a felvételibe. Nagyon szigorú időbeosztást igényelt, rengeteg időt, energiát és kemény munkát követelt. Fizikailag és mentálisan is nagyon nehéz volt helytállni az élet minden területén.

- Spanyolország egy gyönyörű panorámájú ékszerdoboza Valencia. Volt szerencséd mindezek felfedezésére is?

- Igen, a verseny után felfedeztük a várost, Valenciát. Spanyolország csodálatos, lakosai nagyon barátságosak, életvidámak és segítőkészek. A tenger és a pálmafák gyönyörű tájképet festenek. Valenciát modern, de mégis visszafogott építészete teszi varázslatossá.

- A siker mögött mindig ott áll a biztatás. Kik voltak azok a személyek, akiknek a támogatására számíthattál?

- Bár igaz, hogy a tatamira egyedül kellett felállnom és egyedül kellett küzdenem, de, mint minden karatéka mögött, mögöttem is ott állt egy támogató közösség, a dojo. Rengeteget köszönhetek az edzőmnek, Magna Gergőnek, aki az egész felkészülés és a verseny során mellettem volt, irányított, kihozta belőlem a legjobbat; a dojotársaimnak, akik minden edzésen segítettek, biztattak és szurkoltak és természetesen a családomnak, akik végig hittek bennem és lehetővé tették, hogy részt vegyek ezen versenyen. Nélkülük nem tartanék ott, ahol most vagyok.

- Egy év múlva az érettségi is nehezíti majd a napjaidat. Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

- A sportot semmiképpen sem szeretném abbahagyni, szeretnék tovább fejlődni és további eredményeket elérni mindkét sportágban. Ami a tanulást illeti, egy elég kemény időszaknak nézek elébe, de bármilyen kihívást is hozzon a jövő, nem rettenek meg tőle, mert egy karatés mindig készen áll!

Gratulálunk a szép sikerhez!