Meglehetősen nehéz egy iskolában a körülményekhez képest egy jól működő honlapot létrehozni és fenntartani; nem könnyű megtalálni azt a közös határterületet, ahol még otthonosan mozog a hagyományos értékrendet követő pedagógus, s a lényegesen más ingerkörnyezetben szocializálódott „homo interneticus”, akik anyanyelvi szinten beszélik a számítógépek, videójátékok és az internet digitális nyelvét.

Régóta foglalkoztatott egy újabb, modernebb honlap gondolata, az előző webes felületeink háttérmunkálatai egyetlen fejlesztő kezében öszpontosultak, akinek egyéb munkaköri kötelezettségei miatt nem maradt energiája egyedül üzemeltetni a hátteret. Részben tehát a vele együtt szerzett tapasztalatok és együttműködés indította el az új gondolatát, amely az előzők hibáiból okulva nemcsak hogy jobb, de sokkal nagyobb rugalmassággal szolgálhatná iskolánk érdekeit, lényegesen nagyobb innovációra adna lehetőséget, és nem utolsó sorban bárki számára kezelhető, hozzáférhető posztolás, cikkek írása szempontjából.

Ezen az új projekten a kezdettől fogva egy főállású német-magyar szakos tanár – Bíró Sándorné - és két matekspeces diák – Szepesi Zoltán és Baráth László - dolgozott / dolgozik; miközben mindketten már le is értettségiztek s egyetemen tanulnak. Az új weboldal sokáig készült, és természetesen még most sincs kész. A projekten mindegyikőnk a saját szabadidejéből vett el nem kevés időt, a lelkesedésünket pedig néha csupán az egymás iránti elkötelezettségünk tartotta és tartja fenn.

Eredetileg a közösségi szolgálat keretein belül gondoltuk elgondolásunkat megvalósítani, másrészről, hogy az iskola is tudja - legalább eszmei értékkel – támogatni a vállalkozó szellemű diákjainak jövőjét, szükségünk volt intézményünk vezetőjének engedélyére, hogy engedélyezi-e intézményünk nevét hivatkozásként a fejlesztések során használni, a fiúk érdeke ugyanis azt kívánta, hogy nyílt forráskódot használjanak, s így a megvalósuló munkájukat a későbbiekben egyfajta referenciaként a jövőben önálló szellemi termékükként fel is használhassák, hisz óriási az, amivel megajándékozták, támogatták iskolájukat.

Ekkor egyeztettünk először Pogány Gyula igazgató úrral, aki mindvégig rugalmas, kooperatív partnerünknek bizonyult, s engedélyt adott a munkálatokra, végig kitartott mellettünk, ösztönzött és biztatott minket, mindezt neki is szeretnénk ezúton megköszönni. Az idő múlásával bőven túlnőttük a közösségi szolgálat kereteit, és a fiúk továbbra is hűségesen kitartottak a közös vállalásunk mellett. Közben pedig mindhárman dolgoztunk, tanultunk, érettségire és vizsgákra készültünk/ készítettünk…

A fejlesztés azóta is folyamatos,

már a ”próbajárat” alatt számtalan változtatást eszközöltünk, igény szerint módosítottunk. Valószínűleg igazán soha sem leszünk készen - ez a világ már nem szokott lassítani -,

ezért várunk továbbra is segítő tanulókat, akik csatlakoznának hozzánk.

Várjuk azokat a reálos diákokat, akik programozással szeretnének foglalkozni, nálunk gyakorolhatnák a weblapszerkesztést. És adunk már munkát humán diákoknak, akik szintén közösségi szolgálat keretében írnak cikkeket, készítenek interjúkat, fotókat, mindezeket az általunk fejlesztett elektronikus kezelőfelületen saját maguk feltöltik, megformázzák, és a hozzájuk rendelt magyar szakos tanárral ellenőrzik, javítják a tartalmat, majd utolsó ellenőrzési szakaszként a vezetőség engedélyezi - amennyiben úgy ítéli meg - az iskola honlapján a megjelenést.

Jómagam egyfajta közvetítő-mentorként működtem és működök közre, de én felelek a tartalmi dolgokért, a honlap struktúrájáért, a kapcsolattartásért, magáért az egész folyamatért. Jelenleg a kollegáimat próbálom beszervezni, kiképezni erre az önkéntes munkára, szerencsére sok kedves segítőre találok közöttük, így már vesznek le a vállamról munkát és felelősséget, én pedig örülök annak, hogy a jelek szerint működik és használható mindaz, amit létrehoztunk.

Szeretnénk, ha minél többen csatlakoznának hozzánk;

ha egyre többen hoznának létre aktuális tartalmakat, írnának újabb és újabb cikkeket, készítenének galériákat, vagy segítenének újabb ötletek és igények megvalósításában. Egy állandóan megújuló, folyamatosan bővülő, tényleges tanár-diák közötti kooperatív munkát igénylő projektet valósítottunk meg, s minél többen dolgozunk rajta egy keveset, annál színesebb és gazdagabb lesz a weboldalunk arculata.

Célunk, hogy a bejövő újabb generációkkal mindig frissítsük majd mind a stáblistánkat, mind pedig a háttérfejlesztésben dolgozó ”munkatársaink” listáját.

A fejlesztés egyik lényeges eleme pontosan az, hogy ”egyszerű halandóknak”, digitális bevándorlóknak is lehessen minimális informatikai ismeretekkel információkat digitálisan közölni, publikálni.

Projektünk nagyszerűségét abban látom, hogy mi tanárok, és az iskola vezetősége nyitni tudtunk kreatívabb diákok irányába, akikben nagyszerű partnerekre leltünk, s akiknek talán – sajnos nem éppen materiális juttatásokkal, ”pusztán” eszmei támogatással - mi is jó szolgálatot tehetünk majd egyszer, azzal, hogy a nevünket adtuk mindehhez, s közben egész más területeken – távol a Gutenberg-galaxis iskolapadjaitól a virtuális térben - mi is sokat tanulhatunk tőlük.

Bíró Sándorné
 
Interjú Szepesi Zoltánnal

Mióta foglalkozol programozással?
Kis korom óta érdekelt a programozás, komolyabban középiskolában kezdtem vele foglalkozni, egy éve már webfejlesztőként dolgozom távmunkában. Ez számomra hobbi, szabadidőmben weboldalakat fejlesztek és programozok.

Miért pont weblapfejlesztés? Tervezed-e a továbbiakban az itt alkalmazott, felhasznált tudás további hasznosítását, és ha ige, hogyan?
A modern világunkban szerintem minden intézménynek vagy cégnek kell hogy legyen weboldala, tehát ez egy keresett szakma; a webet szinte mindenki tudja látogatni, sokféle eszközről, legyen szó asztali gépről, laptopról, tabletről okostelefonról vagy akár okosóráról is, úgy gondolom, törekednünk kell ezeket az igényeket minél precízebben kielégíteni.
Másrészről az itt szerzett tudásom sokat segített abban, hogy megérthessem, hogyan is kell tanítani és vezetni egy fejlesztő csapatot. Úgy gondolom ez is a hasznomra válhat a későbbiek során.

Hogyan, milyen feltételekkel jött létre a legújabb honlap? Mi a vezérelv? Ki az ötletgazda? Hányan dolgoztok a projekten? Mit ebben a közösség és mi az egyéni érdek? (és miért húzódott ilyen sokáig a megvalósítás?)
Azért indítottuk el a projektet, mert úgy gondolom, hogy az iskolánkban van sok ügyes diák, akit érdekelhet a webfejlesztés. Egy lehetőséget akartam biztosítani, hogy ezek a diákok is megkaphassák ezt a tudást. Az iskola honlapjának építésén keresztül tanítom meg nekik a webfejlesztést, így az iskolának is csinálunk egy oldalt és a diákok is tanulhatnak újat. A célunk az, hogy később bárki közreműködhessen az iskola oldalának a fejlesztésében. Jelenleg 2-en fejlesztjük aktívan az oldalt, de próbáltam ezt a kört bővíteni; 7 érdeklődő diák számára szakkört is tartottam, hogy megtanuljanak programozni és weboldalt fejleszteni, mivel ez elég sok idő, így a szakkörön tanultakat a diákok csak később tudják majd használni, sajnos még nem állunk ott, hogy ők is teljes részesei lehessenek a fejlesztő csapatnak. Sajnos emiatt is kissé eltolódott az új oldal kezdési ideje, és jelenleg is várjuk még azokat, akik csatlakoznának a kezdeményezésünkhöz, s be tudnának csatlakozni a háttérfejlesztésekbe.

Megvalósult-e/ megvalósulhat-e szerinted a folyamatos, generációk közötti informatikai tudás-átadás? Mit hoz a jövő? Át fogja-e tudni venni az új a régi szerepét, hisz Te már nem vagy az iskola tanulója? Mennyire motiváltak a többiek, akik utánad ”következnek”?
Úgy gondolom igen. A szakköreim is az iskolán belül online folytak, azaz nem szükséges az, hogy mindenki egyszerre egy terembe legyen. A diákok tudják tanulni maguktól is a kiadott anyagokat otthon a saját környezetükben. Emiatt főként elég csak a tanulandó anyagokat továbbadni és a tapasztalatokat megosztani másokkal (ami szintén lehet egy online chatcsoportban). A jövőben én úgy gondolom egyre több és több olyan diák lesz, aki érdeklődik a programozás és a webfejlesztés iránt. Ezzel a projekttel pedig lehetőséget tudunk adni a jövő generációnak is, hogy tanulhasson és fejlődhessen ezen a téren. Szerintem az sem lesz akadály, hogy ha az intézményből elmegyünk, hiszen akivel megszerettettük a webfejlesztést a szakkörön, az vissza fog járni segíteni az új verseghys oldalban.

Interjú Baráth Lászlóval

Mióta foglalkozol programozással?
Mindig is érdekelt minden technikai dolog, hamarabb tanultam meg gépelni mint olvasni. Legelőször talán alsós koromban akartam programozni tanulni, de akkor még bátyám le tudott beszélni. Felsős, körülbelüli hatodikos koromban viszont már segített elindulni, és azóta folyamatosan tanultam, minden érdekel... Sajnos minden érdekel, így ami igazán nehezen megy, az az elmélyülés egy adott témában, inkább csapongok 3-6 párhuzamos projekt között, így egyik se halad...

Miért pont weblapfejlesztés?
A web a mai világban átvette a vezető platform szerepét - annyi alkalmazás készül webre, mint windowsra, androidra és a többire együtt. Ez a legdinamikusabban fejlődő technológia egyedi lehetőségekkel.

Tervezed-e a továbbiakban az itt alkalmazott, felhasznált tudás további hasznosításást? Hogyan?
Ha nem is azonnal, de az itt szerzett tapasztalat mindenképpen hasznos lesz. Elég sok módszert és technikát használunk együtt, amelyek egy része teljesen más jellegű projektbe is beépülhet.

Hogyan, milyen feltételekkel jött létre a legújabb honlap? Mi a vezérelv?
Inkább kritériumokat fogalmaztunk meg, amik egy részének a régi nem felel meg - legyen mobilbarát, letisztult, egyszerű, és természetesen gyors és modern. Egy fontos feltétel volt a szerkeszthetőség, könnyen lehessen kirakni új tartalmat, vagy szerkeszteni a meglévőt, amit egyszerű, forráskódolni nem tudó felhasználók tudják nélkülünk működtetni, a cikket az író maga ki tudja tenni a honlapra; a felületen többkörös ellenőrzés során természetesen csak igazgatói engedéllyel válhatnak a tartalmak láthatóvá a külvilág számára.

Ki az ötletgazda?
Engem Zoli keresett meg az ötlettel...

Hányan dolgoztok a projekten?
Változó. Induláskor többen voltunk, de mostanra viszonylag kevesen vagyunk. A backend-et (szerveroldal) gyakorlatilag egyedül csinálom, de Zoli néha besegít egy kicsit.

Mit ebben a közösség és mi az egyéni érdek? (és miért húzódott ilyen sokáig a megvalósítás?)
A közösségnek használna egy új honlap, bár meg kell majd szokni. Az iskolának is érdeke, hogy egy modern, divatosan kinéző honlapja legyen. Nekünk, fejlesztőknek ez leginkább tanulás, gyakorlat, a későbbiekben pedig referenciaként tudunk majd hivatkozni, hisz látszik hogy dolgoztunk már ezekkel a technológiákkal.

Megvalósult-e/ megvalósulhat-e szerinted a folyamatos, generációk közötti informatikai tudás-átadás?
Ez elég nehéz kérdés. Az informatikai tudás nagyon szerteágazó, nem lehet ugyanazzal megfogni mindenkit, így a csoportos tanítás nagyon nehéz. Sajnos igazán nekünk sem vált be… még.

Mit hoz a jövő? Át fogja-e tudni venni az új a régi szerepét, ha Te már nem vagy az iskola tanulója?
Sajnos egyelőre úgy tudom, az én helyemre nem tör senki, sajnos olyan is volt, aki elment egyetemre, és ki is szállt.

Köszönjük Nektek! /A Verseghy Ferenc Gimnázium dolgozói és tanulói